A speed leggyakrabban fehér vagy színezett por alakjában fordul elő. Fogyasztható szájon át, felszippantható az orrba, elszívható és intravénásan is beadható. A szer kb. 4–6 órán keresztül tartózkodik a vérben. Egy órával az elfogyasztás után már megjelenik a vizeletben, és nyomai további egy héten keresztül kimutathatók. A szer mintegy fele változatlanul kerül a vizeletbe, így akár ki is vonható belőle újrahasznosítás céljából (volt már rá példa).
Fiziológiai hatások:
A drog hatása felszippantás esetén pár másodperctől néhány percig terjedő idő alatt jelentkezik, a pontos időtartam függ mind a dózistól, mind a használó drogra való érzékenységétől. A hatás teljes időtartama szintén dózisfüggő, átlagosan 4–8 óra. A szer olyan reakciókat vált ki, mintha hirtelen stressz érte volna az egyént, csak ez a stressz nem múlik el olyan hamar. A leggyakrabban megfigyelhető központi idegrendszeri tünetek: hiperérzékenység, nagyfokú nyugtalanság, álmatlanság, fogcsikorgatás, folyamatos, gyors beszéd, a pupillák kitágulása. Az asszociációs készség fokozódik, a diszkrimináció romlik. Perifériásan gyakori a gyors szívverés, verejtékezés, szédülés. A speed beszűkíti a vérereket, ezáltal emelkedhet a vérnyomás, lassulhat az emésztés, kiszáradhat a száj, illetve általános dehidratáció léphet fel. A drog elnyomja az étvágyat, ezért sokáig közkedvelt volt mint fogyókúrás szer. Gyakori speed-fogyasztókon általában megfigyelhető a testsúly csökkenése. A hatás elmúlása után gyakori a fáradtság, a levertség és a depresszió. A speed nem mulasztja el a fáradtságot, csak későbbre tolja ki a pihenés idejét. Egyes használók szerint a szer fokozza a szexuális aktivitást, és rendkívüli mértékben megnyújtja az aktus időtartamát.
Pszichés hatások:
Kisebb dózisok rendszerint euforikus érzéseket váltanak ki, emellett megfigyelhető az éberség, a tettrekészség növekedése, a környezeti ingerekre való nagyobb érzékenység, az előzetes unalom vagy fáradtság elenyészése, a jó hangulat. Hosszan tartó (több napos) speedezés esetén gyakoribbak a negatív reakciók: félelem, paranoid gondolatok, nyugtalanság, ingerültség, irracionális viselkedés, torzult látás, remegés, rosszullét, fejfájás, koncentrációs zavarok, szédülés, erős szívdobogás, szorongás, mellkasi fájdalmak, hidegrázás, székrekedés vagy más emésztési zavarok. Nagyobb dózisok pszichotikus reakciókat is kiválthatnak. A speed nem befolyásolja számottevően a mentális képességeket, sőt, egyszerű feladatoknál növelheti a végrehajtás hatékonyságát. Ha a szervezet kifárad a túlerőltetéstől (például több napos speedezést követően), akkor már jelentkezhetnek az alváshiányból fakadó mentális zavarok, például hallási és vizuális hallucinációk vagy az emlékezés és az ítélőképesség zavarai.
Hosszú távú hatások:
A drog hosszú távú fogyasztása gyakran okoz észrevehető változásokat a droghasználó személyiségében (maguk a drogfogyasztók ritkán veszik ezt észre). Az életvitel megváltozásának kísérőjelenségei mellett megnövekedhet a használó agresszivitásra való hajlama, ingerlékenyebbé válhat, érzelmileg elszegényedhet.
Tolerancia, függőség:
A speeddel szemben gyorsan kiépül a tolerancia, egyre több kell a szerből ugyanazon hatás eléréséhez. Szélsőséges speedfogyasztók naponta akár több ezer milligrammot is elviselnek (vénásan). Fizikai függőség nem alakul ki, ezzel szemben magas az igen erős pszichikai függőség kialakulásának az esélye. Ha a használót az élet nehéz problémák, megoldandó, határidős feladatok elé állítja, nagyon könnyen megfordulhat a fejében a gondolat: „mennyivel könnyebb lenne egy kis speeddel” (és a gondolatot gyakran tett követi). A folyamatos "pörgéshez" könnyen hozzá lehet szokni, előfordulhat, hogy a használó előbb-utóbb úgy érzi, speed nélkül már nem is képes kielégítően funkcionálni.
Ha idült speed-fogyasztóktól megvonják a szert, ólmos fáradtság, levertség, depresszió, kimerültség lesz úrrá rajtuk, farkaséhség, szívpanaszok, esetleges bélgörcsök, letargia, érzelmi lehangoltság kíséretében. Ezek a tünetek – bár súlyosságban meg sem közelítik a valódi fizikai függőséget okozó szerek (például az alkohol, a heroin) elvonásánál tapasztalható reakciókat – értékelhetők elvonási tünetekként is.
Hatása:Disszociatív anesztéziát hoz létre, azaz funkcionálisan szétkapcsolja a thalamo-neocorticalis és a limbikus rendszert. A ketamin analgetikus hatása már szubdisszociatív dózisoknál is jelentkezik és az anesztéziánál tovább tart. Szedatív és hipnotikus hatása kevésbé kifejezett. A gerincvelőben és a perifériás idegekben helyi érzéstelenítő hatású. A ketamin alkalmazása során az izomtónus változatlan marad vagy fokozódhat, ezért a védőreflexek általában nem érintettek. Nem csökken a görcsküszöb. Spontán légzés mellett emelkedhet az intracranialis nyomás, ami megfelelő lélegeztetéssel kivédhető. Mivel a ketamin fokozza a szimpatikus tónust, alkalmazása során emelkedik a vérnyomás és aszívfrekvencia, fokozott koronária áramlás mellett nő a szívizom oxigén igénye. A ketamin negatív inotrop és antiaritmiás hatású (közvetlen szívhatás). A perifériás vascularis rezisztencia az ellentétes hatások következtében nem változik. Ketamin adása után jelentős hiperventilláció figyelhető meg a vérgáz paraméterek lényeges változása nélkül. A ketamin elernyeszti a bronchusizomzatot. Egyedi tulajdonsága a gége- és garatreflexek fokozódása, valamint a nyáltermelés enyhe növekedése. Az összes anesztetikum között a ketaminnak tulajdonítható a legkifejezettebb hallucinogén hatás(a betegek egy része a gyógyszerhatás alatt rémálmokat élhet át), emiatt az ébredés közben nyugtalanság léphet fel. A ketamin mérsékelt hipnotikus hatása valamint a hallucinogén tulajdonságai miatt önálló iv. anesztetikumként nem ajánlható, még rövid műtétekhez is droperidollal vagybenzodiazepinnel szükséges együttadni. Kontraindikált a ketaminhasználat minden olyan esetben, amikor a szimpatikus tónus további fokozása kárt okozhat a betegnek (kezeletlen hipertenzió, pheochromocytoma, hipertireózis, eclampsia, apoplexia, pszichózisok, intracraniális nyomásfokozódás).
A kokain közvetlen hatását az agyban fejti ki. Főképpen a dopamin és a szerotonin nevű ingerületátvivő anyagokra hat. Mindkettő az idegsejtek kommunikációjáért felel. Előbbit alapesetben egy specializált protein, az úgynevezett dopamin-transzporter szállítja vissza a helyére, miután az elvégezte feladatát. A kokain pont ezt a visszavételt gátolja meg, így a dopamin egyre csak szaporodik a szinapszisban, ettől alakul ki az eufória. A szerotoninra gyakorolt hatása, és annak szerepe még nem teljesen tisztázott.
